2015. június 23., kedd

2.rész


 Camila szemszöge :

Mikor kicsi voltam folyton azt hallottam,hogy hazudni bűn. Nos,én soha nem hazudtam . Mindig igazat mondtam. Még akkor is,hogyha valakinek hazudnom kellet volna. Például amikor Brooklyn 8. születésnapjára terveztünk egy születésnapi bulit és megkértek,hogyha Brooklyn kérdezi,hogy miért van mindenki náluk akkor mondjam azt,hogy közös nyaralást szervezünk. Eleinte ezt a választ mondtam ,de mivel amikor hazudok folyton másfele nézek Brooklyn nem hit nekem . Így hát el mondtam neki és az egész meglepetés oda lett.

Mikor hazaértem és beléptem a nappaliba szívem szerint vissza is fordultam volna. Az a személy  akit a legjobban gyűlölök ott ült a nappalinkban és anyuékkal beszélgetett. Ott nevettek a kanapénkon . Azon a helyen ahol annyit sírtam amiatt a fiú miatt aki most ott nevet azon a kibaszott kanapén. Szerencsém,hogy az emeleti lépcső a bejárati ajtó mellett van a kanapé meg jóval beljebb különben most oda hívnának magukhoz beszélgetni. Ó azt kifelejtettem,hogy nem csak Brooklny,hanem az egész Beckham-family a kanapénkon ül. ( Hogy törne ketté alattuk!!!)  Levettem a cipőmet és lassan elkezdtem a lépcső felé sétálni. Épp a harmadik lépcsőfokon tartottam amikor David észre vett
-Nahát Zoé ,hogy megnőttél.-erre a mondatra mindenki felém fordult. Na paszt meg ( szándékosan írtam így.-a szerk.) Erre nem válaszoltam hanem felvettem a legszebb mosolyom aminek a neve: minek kellett észre venned ???? .....
-Zoé drágám nem is hallottam,hogy haza jöttél.-mondta anya mosolyogva.
-Hát persze,hogy nem hallottál,hiszen elvoltál foglalva a drága kis vendégeiddel.-mondtam,mire mindenkinek lehervadt az arcáról a mosoly.Látjátok ? Ez a baj,hogyha folyton igazat mondok !
-Nincs kedved le ülni közénk ?-kérdezte Victoria
-Kösz,de nem foglalkozok árulókkal.-itt szándékosan Brooklynra néztem,aki kacéran nézett vissza rám. Elkaptam a tekintetem,majd felmentem a szobámba .

Amikor felértem a szobámba még hallottam ahogy anyu bocsánatot kér,majd azt ahogy jön fel a lépcsőn. Mire felért a szobámhoz addigra én már elő vettem a matek házim és leültem az asztalhoz várva,hogy mikor nyit be és kezdi el osztani az észt. Épp kinyitottam a matek könyvet amikor kinyílt az ajtó. 3,2,1 és felvétel.
-Kicsim ez nagyon csúnya dolog volt.
-Mi ? Az,hogy haragszom azokra az emberekre akik hazudtak nekem ?
-De nem hazudtak neked !
-Nem? Ezt most komolyan mondod ? Megígérték,hogy soha nem fognak elhagyni, erre 3 nap múlva már a határokon kívül voltak.
-Ezt csak Brooklyn ígérte meg . És különben is 6 évvel ez előtt történt,lépj túl rajta.
-Te könnyen beszélsz ! Nem téged smárolt le a legjobb barátod majd hagyott ott. -erre már nem tudott mit mondani. Hah . Én nyertem ! Mondjuk lehettünk volna halkabbak is,de mindegy !
-Jó. Oké igazad van !- mondtam,hogy nyertem -De most tedd félre a haragod ugyanis itt fognak aludni nálunk és nem szeretném ha egész este ilyen tiszteletlen lennél.
-Ugye az én szobámban nem fog senki sem aludni ?
-Dehogy nem. Hiszen ebben a házban neked van a legnagyobb ágyad.
-És mégis ki fog velem egy ágyban aludni ?
-Brooklny .


Brooklny Beckham :

-Jól vagy kincsem ?-kérdezte anya aki mindenről tudott . A csókról ,az ígéretről... mindenről.
-Miért ne lennék jól ? Hiszen ez már rég történt . Ha nem tudja túl tenni magát az egészen,hát így járt.
-Nem akarsz vele beszélgetni ?
-Minek ?
-Talán,mert este egy ágyban  fogtok aludni-mondta apu. Hmm. Szóval egy ágyban ? Ez tetszik.
-Tudod apa . Ez nem is olyan rossz ötlet.-mondtam majd felmentem az emeletre. Leghátra mentem a kék színű ajtóhoz ahol kitár hangja hallatszott ki. Pér másodperc után benyitottam ,ahol  Camila énekelt :
Mindig is jó hangja volt , és mindig is jól nézett ki. Ezért csókoltam meg. És nem azért ,mert szerelmes vagyok belé. Soha nem voltam szerelmes belé. És nem is leszek.
-Kopogni lukszús ?
-Mivel gitároztál ,nem hallottad volna meg szóval nem mindegy,hogy kopog vagy nem ?
-Képzeld nem mindegy. Mi van akkor ha épp meztelen vagyok ?
-Hát akkor már én is az lennék.
-Fúj . -csak ennyit mondott majd félre tette a gitárt.-Mit akarsz ?
-Beszélgetni
-Nekünk nincs miről beszélgetni.
-De . Igen is van. -mondtam ,majd elé  léptem. Úgy szeretem amikor egy csaj vitázik velem. Főleg ha közben utálatosan néznek rám.
-Igen ? És mégis miről ?
-Gyerekek elmentünk sétálni egyet. Majd jövünk. Ja és ne öljétek meg egymást. -mondta Zoé.
-Nem ígérek semmit.-hallottam egy halk morgást. Amint becsukódott a bejárati  Camila felállt és lement a földszintre. Követtem le a nappaliig ott leültem a kanapéra és vártam,hogy Camila visszajöjjön. Öt perc múlva visszajött és leült a kanapé túlsó végébe. Bekapcsolta a tv-t és valami horror félre kapcsolt . Azt a horror filmet adták amit még kicsi korunkban néztünk. Persze én nem is a filmet néztem ,hanem Camilát. Hihetetlen,hogy eltelt 6 év és ő még mindig haragszik rám. Jó persze azt mondtam neki,hogy soha nem hagyom magára,de hát akkor még nem tudtam,hogy költözünk.
-Sokáig fogsz még nézni? Mert baromira idegesít !
- Istenem . Nem tudnál tovább lépni azon,hogy ott hagytalak ?
-Képzeld el nem tudok. Hiszen megígérted ,de te nem tartottad be az ígéreted.
-Persze,hogy nem tartottam be, hiszen  az nap este tudtam,hogy elköltözzünk.
-És nem tudtál volna felhívni  és elmondani,hogy mi van ? Akkor talán nem fájt volna annyira.
-Nem . Képzeld nem tudtalak volna felhívni,mert 2 napon keresztül pakoltunk és még csak arra sem volt időm,hogy lefürödjek, nem hogy arra,hogy telefonáljak, -erre aztán nem tudott mit mondani. - Mi van fáj az igazság ?-Mindig ezt csinálta.  Amikor vitatkoztunk és elmondtam az  igazat megsértődött és nem mondott semmit. Persze ilyenkor mindig megcsikiztem és elmúlt a háború. Közelebb hajoltam és elkezdtem csikizni . Úgy megijedt,hogy felsikított és leesett az kanapéról. Fölé másztam és újra elkezdtem csikizni.

Camila szemszöge :

Sikítottam, vergődtem,nevettem . Persze őt ez nem érdekelte. Utoljára 9 éves korunkban csinálta ezt. És akkor is azért,mert megsértődtem. Tudom,hogy azt mondtam,hogy szeretek igazat mondani,de amikor más mondja el nekem az igazságot az rohadtul fáj . Persze csak akkor ha az igazság egy bántó dologgal kapcsolatos. Például amikor apa kórházba került. Az orvos azt mondta nekem,hogy (6 éves voltam) apunak csak napjai vannak hátra,pedig mondhatta volna azt is hogy apu rendbe jön. Még akkor is,hogyha ez hazugság volt.
10 perc múlva kifulladva feküdte a földön, Brooklyn pedig rajtam és nézett, nem mondott semmit csak nézett. Majd azt vettem észre,hogy az arca közeledik az enyémhez.
-Mit csinálsz ?-kérdeztem suttogva ?
-Megcsókollak. -mondta és megtette

2015. június 11., csütörtök

1.rész

Valahányszor felkelek reménykedem abban,hogy visszajön. Hogy lent ül a konyhánkban és anyuékkal beszélget, vagy,hogy értem jön ,hogy suliba vigyen. Hihetetlen,hogy eltelt 6 év,de én még mindig reménykedem.
Az első hónapokban rosszabb volt . Valahányszor csörgött a telefon,vagy csengettek az ajtón azt hittem ő az,hogy visszajött,de nem. Nem jött vissza. 3 hónappal később mindennap hívtam telefonon,de nem vette fel.

Mikor először láttam meg a tv-ben sokkot kaptam . Folyton a sötét szobámban gubbasztottam . Volt,hogy sírtam,volt a képeinket vágdostam azt kiabálva,hogy : utállak Brooklyn Beckham!!! És ez tényleg így volt.

Nem akartam sem enni,sem inni. Ez az egész addig tartott amíg végkimerültséggel és kiszáradással kórházba nem kerültem .

4 évvel később a ballagásomon reménykedtem abban,hogy eljön... persze nem jött, én pedig depressziós lettem.

9.-ben megismerkedtem Tonyval ,akit Brooklyn küldött,hogy ne legyek egyedül. Folyton közvetített köztem és Brooklyn között. De Brooklyn 1 hét után már nem telefonált én pedig végleg megutáltam.

10. 1. Hónapjában teljesen magányos voltam. Október 13-án korházba kerültem .Szégyellem bevallani,de vágdostam magas és majdnem meghaltam.

Ekkor ismerkedtem meg Miley-val akivel azóta legjobb barátnők lettünk. Tudom,hogy ő is egy fiú miatt vágdosta magát,és h az a srác Tony.

És most itt vagyok Mileyval a legjobb barátnőmmel utolsó terápiánkon. Mivel az orvosaink szerint ez a terápia segít a depressziósoknak. De mint kiderült mi nem csak egy fiú miatt vágdozstuk magunkat hanem azért mert magányosak voltunk.

A terápia után haza kísértem Mileyt majd haza indultam h tovább ülhessek a sötét szobámba miközben tovább reméménykedtem abban h a srác akit egyébként gyűlölök vissza jöjjön..

Legalább is ez volt a tervem. Egészen addig amíg haza nem értem.....

2015. június 10., szerda

Előszó

Camila szemszöge:

6 évvel ezelőtt volt egy srác aki fontos volt a számomra. 6 évvel azt mondta soha nem felejt el. 6 évvel ez előtt megcsókolt. 6 évvel ez előtt elköltözött. 6 évvel ez előtt Brooklyn Beckham a legjobb barátom volt.


Minden reggel amikor felkelek könnyek gyűlnek a szemembe. Minden egyes reggel amikor kinyitom a szemem meglátom a képeket amelyeken Brooklyn és én vagyok. Próbálok túllépni azon,hogy a legjobb barátom aki a búcsúzási napon megcsókolt itt hagyott.Itt hagyott,pedig meg ígérte,hogy nem fog. Erre tessék elköltözött ki tudja hová,az apja híres focista lett,az anyja asszem modell,,ő meg a testvérei meg híresek . Utoljára akkor beszeltem vele normálisan amikor elköltöztek .Azóta a nap óta nem is beszéltünk. Pedig ha tudná,hogy mennyire fáj,hogy mennyire rosszul esett akkor talán minden jobb lenne. Talán beszélnénk. Talán találkoznánk. Talán visszajönne. Talán szeretne.