Valahányszor felkelek reménykedem abban,hogy visszajön. Hogy lent ül a konyhánkban és anyuékkal beszélget, vagy,hogy értem jön ,hogy suliba vigyen. Hihetetlen,hogy eltelt 6 év,de én még mindig reménykedem.
Az első hónapokban rosszabb volt . Valahányszor csörgött a telefon,vagy csengettek az ajtón azt hittem ő az,hogy visszajött,de nem. Nem jött vissza. 3 hónappal később mindennap hívtam telefonon,de nem vette fel.
Mikor először láttam meg a tv-ben sokkot kaptam . Folyton a sötét szobámban gubbasztottam . Volt,hogy sírtam,volt a képeinket vágdostam azt kiabálva,hogy : utállak Brooklyn Beckham!!! És ez tényleg így volt.
Nem akartam sem enni,sem inni. Ez az egész addig tartott amíg végkimerültséggel és kiszáradással kórházba nem kerültem .
4 évvel később a ballagásomon reménykedtem abban,hogy eljön... persze nem jött, én pedig depressziós lettem.
9.-ben megismerkedtem Tonyval ,akit Brooklyn küldött,hogy ne legyek egyedül. Folyton közvetített köztem és Brooklyn között. De Brooklyn 1 hét után már nem telefonált én pedig végleg megutáltam.
10. 1. Hónapjában teljesen magányos voltam. Október 13-án korházba kerültem .Szégyellem bevallani,de vágdostam magas és majdnem meghaltam.
Ekkor ismerkedtem meg Miley-val akivel azóta legjobb barátnők lettünk. Tudom,hogy ő is egy fiú miatt vágdosta magát,és h az a srác Tony.
És most itt vagyok Mileyval a legjobb barátnőmmel utolsó terápiánkon. Mivel az orvosaink szerint ez a terápia segít a depressziósoknak. De mint kiderült mi nem csak egy fiú miatt vágdozstuk magunkat hanem azért mert magányosak voltunk.
A terápia után haza kísértem Mileyt majd haza indultam h tovább ülhessek a sötét szobámba miközben tovább reméménykedtem abban h a srác akit egyébként gyűlölök vissza jöjjön..
Legalább is ez volt a tervem. Egészen addig amíg haza nem értem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése